csütörtök, április 18, 2019

Keresés

A népi kézművesség a szülőföldön maradás záloga

2841A közösségi értékek, a hagyományok újjáélesztése korszerű formában, azaz a kulturális alapú gazdaságfejlesztés a jövő nagy nemzetépítő programjának lehetőségét kínálja – mondta a Magyar Hírlapnak Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-medencei hálózatfejlesztési igazgatója.

A PannonForrás Első Kárpát-medencei Fejlesztési és Tudásklaszter elnöke hozzátette: Trianon óta még nem indult a magyarságot egységes ágazatfejlesztési rendszerbe integráló program.

Több mint tíz éve, a PannonForrás hálózat alapításakor a felnőttképzés-fejlesztési irányokat jelölték ki külhoni és a magyarországi szakértők részvételével. Milyen eredményekre lehet büszke a szervezet?

Egységes magyar nyelvű képzési programokat készítettünk elő, akkor még egyedüliként működő, Kárpát-medencei fejlesztési hálózatként. A meghatározott irányok nagy része még ma is helytálló. Az alapvető célunk az volt, hogy a hiányos magyar nyelvű felnőttképzés helyzetén javítsunk a külhoni, magyarlakta régiókban. Magyarországon jelentős állami szerepvállalással a kilencvenes években létrejött egy regionális felnőttképzési központhálózat, ennek tapasztalataira és tudásbázisára alapozva dolgoztuk ki az egységes magyar nyelvű képzési programokat és tananyagokat, amelyekre mindenhol szükség volt.

Érintettük többek között a turizmust, a szociális és egészségügyi területet, az informatikát és a vadgazdálkodást. Mintegy másfél ezren végeztek e képzéseken 2007 és 2012 között. Az együttműködés eredményei beépültek a jelenlegi Kárpát-medencei hálózatépítő folyamatokba, ami előzménye, módszertani megalapozása volt további hálózatok létrehozásának. Így jött létre a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben a Kárpát Haza Fejlesztési Szakértői Hálózat, valamint a Kárpát Haza Önkéntes Tűzoltó Hálózat, amit a Magyar Tűzoltó Szövetséggel közösen hoztunk létre, továbbá elemeztük és előkészítettük az E-magyar pontok továbbfejlesztésének lehetőségét.

A továbbiakban hogyan tudták hasznosítani a felhalmozott ismereteket?

A tapasztalataink támpontot adtak ahhoz is, hogy miképpen kell felhasználni tagállami, európai uniós forrásokat a nemzetegyesítés érdekében, hiszen e források nemcsak az államhatárokon belül használhatók fel, hanem akár a teljes Kárpát-medencében. A 2007 és 2013 közötti ciklusban nem volt mód erre, mert a balliberális kormányok nem szorgalmazták. A jelenlegi, 2020-ig tartó ciklus során már lehetőségünk nyílt Kárpát-medence méretű uniós fejlesztési programokat kezdeményezni.

Említene egy példát?

Arra jutottunk, hogy egy Kárpát-medence méretű fejlesztési összefogás kulturális értékekre, hagyományokra és közösségek együttműködésére is építhető, amelynek szerepe van a megélhetésben és a szülőföldön való boldogulásban, amennyiben ezt gazdaságfejlesztési programmá tudjuk alakítani.

Hogyan tudták átültetni a gyakorlatba a gondolatot?

A Nemzeti Művelődési Intézettel együtt feltártuk azokat a lehetőségeket, ahol a kultúrának közösségépítő és gazdasági szerepe van.
Arra jutottunk, hogy ilyen a népi kézművesség, a gasztronómiai és borkultúra, a gyógynövénytermelés vagy a kulturális turizmus. E területek közül választottuk ki kísérleti projektként a népi kézművességet, azon belül is az ipari kenderre épülő mesterségeket.

Konkrétan mit szerettek volna elérni?

Az ipari kendergazdaság újraindítását a Kárpát-medencében, aminek egy leágazása a kézművesség továbbfejlesztése. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk, hányféle korszerű kézműves termék készíthető az ipari kenderből.

Mire jutottak?

A kenderből számos textília, élelmiszer, kozmetikum és használati tárgyak sokasága állítható elő. Megnéztük, hogyan lehet e termékcsoportokat korszerűsíteni, továbbfejleszteni. Így folyik most az a műhelymunka-sorozat, amelyben megszólítunk olyan innovatív közösségeket, kézműveseket, akik már foglalkoznak e termékcsoportokkal.

Hol zajlanak majd a programok?

Két régióban is teszteljük a továbbfejlesztés lehetőségét. A Dél-Alföldön partiumi szereplőkkel, míg Észak-Magyarországon felvidéki kézművesekkel kiegészülve. Olyan kiváló külhoni közösségekkel kerültünk kapcsolatba, mint a nagyszalontai Sinka István Kézműves Kör, Bondár Hajnalka vezetésével, a Gömöri Kézművesek Társulása Nagy György irányításával, a nagykaposi kézművesek csoportja, amelyet Gabri Rudolf, a Magyar Ház vezetője fog össze, vagy éppen Magyarországon az Örökség Alkotóműhely Katrics Krisztinával az élen. A programban résztvevőknek feltettük a kérdést: jelenleg milyen termékeket állítanak elő és az értékesítés során milyen tapasztalatokat szereztek, illetve milyen új termékeket tudnak elképzelni, mely fejlesztési irányokban gondolkodnak, és ehhez milyen támogatási, együttműködési formákat tartanak szükségesnek.

Milyen válaszokat kaptak?

A textilesek például a hagyományos szőttesek mellett lenből és kenderből készítenek modern női táskákat, mások az ősi magyar motívumokat hímezik divatos női ruhákra, többen állítanak elő már különböző ízletes és egészséges élelmiszereket.

Miért gondolják, hogy ezekre a termékekre szükség lesz?

A világban, de Magyarországon is jelentős növekedés előtt áll a kendergazdaság. Kevesen tudják, hogy a kender egészségvédő élelmiszer, többek között antibakteriális, gyulladáscsökkentő, jótékonyan hat a szív- és érrendszerre, daganatmegelőző hatása van. Magjából olaj és liszt nyerhető, utóbbiból kenyér süthető, de a hántolt mag is fogyasztható, ahogy készítenek a növényből különböző pástétomokat is.

Nem kerülhetem meg a kérdést: nem tartanak attól, hogy a hírre ráveti majd magát a liberális média?

De, igen, sajnos a kendert a közvélemény nagy része még mindig a marihuánával azonosítja, ezt a szemléletet is meg kívánjuk változtatni. Ezért kezdjük a programot a népi kézműves termékekkel. Ha egészséges és fogyasztható az ipari kender, azt fogják kérdezni, miért nem legalizálják a kender termesztését.

Tisztázni kell, hogy a vadkender és az ipari kender két különböző növény. A kábító hatású THC, ami a vadkenderben található, az ipari kenderben jelentéktelen koncentrációban fordul elő, ráadásul egy másik hatóanyag azt is semlegesíti. Arról nem beszélve, hogy megvannak a szabályai, miként termeszthet valaki ipari kendert, amit a hatóságok szigorúan ellenőriznek.

Milyen hagyományai vannak a magyar kultúrában az ipari kender termesztésének?

Egykor a magyar fajták voltak a legkiválóbbak, a tizenkilencedik században kendernagyhatalom voltunk: Magyarországon nyolcvanezer hektáron termesztették a növényt, ma az egész világon hatvanezer hektáron. A gazdasági haszna mellett a magyarság életében jelentős közösségépítő szerepet töltött be, elég csak a fonókat említeni, melyek a társas kapcsolatok és a kulturális élet színterei is voltak. Manapság Franciaország, Hollandia, Németország a legnagyobb termelő, de Kanada és Kína is egyre nagyobb fantáziát lát a növényben, és az a célunk, hogy e konjunktúrából mi, magyarok se maradjunk ki.

Hogyan profitálhatnánk a kender termesztéséből?

A növény minden részét, így a virágzatát, a szárát, a levelét és a magját is hasznosítani lehet, ezért ha egy térség összefog és közösen dolgozza fel a növényt, annak olyan gazdasági hatása lehet, ami megtöbbszörözi a termőföld jövedelem-termelő képességét.

Amit a külhoni magyarok megtermelnek, azt az anyaország átveszi?

Pontosan. A Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén maga a miniszterelnök úr fogalmazta meg, hogy minden egy forint külhoni befektetés két forint magyarországi GDP-emelkedést kell eredményezzen. Mi úgy képzeljük, hogy 2030-ra Magyarország lesz Európa legjelentősebb kenderfeldolgozó központja, míg a Kárpát-medence a földrész legnagyobb kendertermesztő térsége.

Igen nagy ívű tervek.

Számos felhasználási terület kínálkozik a növény hasznosítására. Ha a kender rostját elválasztjuk a pozdorjától, az előbbit például az autó-, utóbbit az építőipar hasznosíthatja. Emellett a kendernek van fakiváltó képessége is, szárából tüzelőként használt pellet készíthető. Fel lehet építeni egy olyan rendszert a Kárpát-medencében, amelynek keretében a külhoni területeken megtörténik a termesztés, valamint az elsődleges feldolgozás, azaz szétválasztják a növény különböző ré¬szeit. Magyarországon pedig a másodlagos, központi feldolgozó centrumok működhetnek.

Milyen határidőt adtak maguknak?

Májusban leteszünk egy programjavaslatot a Kárpát-medencei kézművesség fejlesztésére, és azokkal a közösségekkel fogunk együttműködni, amelyek nyitottak a program iránt. A 2021-27-es uniós fejlesztési célokkal is összhangban áll a kendergazdaság, mert az irányelvek között az innovatív, csökkenő szén-dioxid-kibocsájtású gazdaságra való áttérés és a vidék előtérbe helyezése hangsúlyosan szerepel.

Miért kellenek önök ehhez a programhoz, a piac nem tudja megoldani ezt a kérdést?

A gazdák azt termelik, amire jól fizető kereslet van. Ha a kenderre lesz, azzal fognak foglalkozni. Ma azonban kendert termeszteni keveseknek jut eszébe. A piac nem hangolja össze azt az összetett rendszert, amit a kendergazdaság igényel, a vetőmag nemesítésétől és a szaporításától kezdve, a növény termesztésén és az azzal összefüggő technológiai ismertek összegyűjtésén át a feldolgozás koordinálásig. Marketingismereteket, a piaci értékesítést sem lehet feltétlenül elvárni egy gazdától.

Mire helyezik a legnagyobb hangsúlyt ebben az esztendőben?

A legfontosabb a közepes és nagy méretű feldolgozóüzemek létesítése, kiegészítve a kézműves műhelyek létrehozásával. Ez húzza majd maga után a teljes rendszert.

A kender példáján keresztül látható lesz, miként válhatnak a kulturális és közösségi értékeink, a hagyományaink gazdasági erővé, illetve a szülőföldön maradás zálogává. Fontos, hogy nyitottságra ösztönözzük a kézműveseket. Nem kell megragadni a jelenlegi szinten, és korszerű, vonzó termékeket is lehet készíteni a ma emberének.

(magyarhirlap.hu)

Fotó: Bodnár Patrícia, a képen Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-medencei hálózatfejlesztési igazgatója látható

Minden jog fenntartva, Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság, 2010
A honlap a Corvinus Támogatásközvetítő és Tőkebefektetési Zrt. támogatásával készült. Created: namedia