szombat, november 18, 2017

Keresés

Slow mozgalom - lassú életmód

2213-5A Slow mozgalom - lassú életmód (slow food) mozgalom nyílt hadüzenet a fast foodnak, a rohanó étkezési kultúrának, ám a komótos étkezésnél jóval többet jelent. Összeállításunkban a Lassú mozgalom két ágáról a Lassú Városokról és a Lassú Pénzről közlünk néhány gondolatot.

A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini, a római Spanyol Lépcsőknél egy McDonalds megnyitása ellen lépett fel. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. Három évvel később, 1989-ben Párizsban megszületett a slow food alapdokumentuma, ami a gyorséttermekkel és a műanyag ételekkel szemben a piacra járást, az étel elkészítésének élvezetét és az ízlelgetést hirdette.
A slow filozófia mostanáig az étkezés és a lassú városi életmód területén vált igazán kidolgozottá, ennek megfelelően a Slow Food és a Cittaslow mozgalmak olyan nemzetközi ernyőszervezeteket jelentenek ma már, amelyek igen nagy tagszámmal, és megannyi országos és regionális alszervezettel büszkélkedhetnek.

 

A Lassú Város      2213-1


Az olasz „város" (città) és az angol „lassú" (slow) kifejezésből származó megnevezés egy új várostrend ezredfordulós kifejlődését takarja. Az elképzelés szerint a CittàSlow felismerve, hogy az élet minden területén a rohanás lett a meghatározó, és ez a rohanás a városainkat egyre zajosabbá és stresszesebbé teszi, megpróbál felmutatni egy alternatívát – a „lassú várost" – a minőségi városi élet feltételrendszereinek kidolgozásával. A „lassú város" a rehumanizált, ökológiai szempontból korrektebb környezeti feltételek megteremtéséről, az élelmiszerek termelésének és a település kapcsolatának újragondolásáról, a közösségi helyek (fórumok) reneszánszáról szól.


A CittàSlow mozgalom alapítását 1999. október 15-re datálják, a Lassú Városok Szövetségébe azóta több mint 70 olasz város lépett be és a mozgalom jó úton halad afelé, hogy globális méretűvé váljon.
2005-ben rendezték meg a a CittàSlow mozgalom első nemzetközi kongresszusát a norvégiai Sokndal-ban. A résztvevő „lassú városok" megállapodást kötöttek arról, hogy pártolják, támogatják azokat a projekteket, amelyek a fenntartható energiatermelést és a fosszilis energiahordozókról a tiszta energiára való átállást tűzik ki célul.


„A városhálózat, ahol az életminőség fontos"

A fenti sor a „lassú városok" jelmondata. A lassú város – a kibocsátott Karta szerint – az a város,
• amelynek a területén és környezetében olyan módon fejleszti önmaga sajátosságait és jellegzetességeit, amelyben a regenerálódás és az újrahasznosítás kiemelt szerepet kap;
• amely az épített környezetről szóló szakpolitikájában azokat a fejlesztéseket erősíti, amelyek nem közönyösek a területének történelme, tradíciói és emberi szükségletei iránt;
• amely technológiáiban és szemléletmódjaiban célul tűzi ki az életminőség javítását és a város adottságait olyan módon használja ki, hogy az erősítse a minőséget és a tradíciót;
• amelynek a termelése és az élelmiszer előállítása hagyományos és környezetbarát technológiák eredményeként jön létre, génmanipulációs technológiák alkalmazása nélkül;
• amelynek a termékei a helyi kultúrán és annak hagyományain alapulnak, amelyek egyedülállóvá teszik a területét;
• amelynek a vásárlói rétegei támogatják, és előnyben részesítik a helyi kézműves termékeket és széles körben promotálják áruikat a helyi piacokon, vásárokon, városi eseménysorozatokon, megőrizve a termelő és a vásárló közötti személyes kapcsolatokat;
• amely a vendégszeretet magas követelményeit is kielégíti, a helyi lakosok és a városba látogatók közötti kapcsolatok kiépülésére ösztönzőleg hat;
• amely biztosítja lakóinak a tradíciókon és minőségen alapuló közösségen belüli mindennapi minőségi élet követelményeit;
• amely minden polgárában, ott dolgozó emberben és látogatóban tudatosítja, hogy az élet minősége, az ételek és italok minősége, valamint az ezeket övező kedélyesség a város helyi tradícióinak, termékeinek, és termelési módjainak minőségéből fakad.


A lassú város kritériumai


A CittàSlow által kidolgozott bizonyítvány szerint 55 különféle kritériumnak kell megfelelnie annak a városnak, aki magát a SlowCity-ként akarja definiálni. A kritériumokból egy olyan város szellemképe rajzolódik ki, amely időt ad lakóinak arra, hogy élvezzék a minőségi életet és egyre inkább le tud szakadni a függést okozó globális rendszerekről. Városok, amelyek el vannak látva minőségi közterületekkel, színházakkal, boltokkal, fogadókkal, történelmi épületekkel, romlatlan tájképpel. Városok, ahol a tradícionális kézművesség még mindennapos dolognak számít, ahol az évszakokhoz igazított a helyi termékskála, ahol az egészséges táplálkozás, az egészséges életmód és az élet élvezete áll a közösségi élet központjában. Az a város, amely lassulni akar, a közlekedési terhelést és zajt mérséklő lépéseket vezet be, növeli a városi zöld területek arányát, fákat ültet, gyalogos zónákat fejleszt, segíti és előnyökhöz juttatja a helyi gazdaságot és élteti a saját hagyományait.
Nem könnyű tehát e körbe bekerülni. A „Lassú Város" ennek ellenére lassan védjeggyé válik, és napjainkra már többszázezer lakos mondhatja el magáról a világban, hogy „lassú város"-ban lakik. Magyarországon Hódmezővásárhely lett az első lassú város 2010 szeptemberében.


A „lassú város" mint alternatíva


A „lassú város" elnevezés azt is sugallja, hogy a „fenntartható növekedés" kifejezés téveszme. A lassuláshoz a közgazdaság mindezidáig negatív tartalmakat csatolt, sőt már akkor konganak a gazdasági vészharangok, ha a növekedés üteme 2-3 % alá esik. Itt a városok pozitív tartalmakat rendelnek a lassuláshoz. Egyértelműen kikelnek a fejlődés gyors ütemű (átgondolatlan) módja ellen, mert az nagyon gyakran együtt jár egy túlontúl homogenizált, szürke, egyben stresszes környezet kialakulásával. A „lassú városokban" kisebb a közlekedési terhelés, kisebb a zaj, kisebb a tömeg. Kritériumaikban olyan feltételeket szabnak, amelyek a világ megapoliszai számára ma gyakorlatilag teljesíthetetlenek: kimondható, hogy a lassú várossá válás egyik ki nem mondott kritériuma, hogy lassú várossá csak 50 ezer lakos alatt lehet válni. E méret pedig mind társadalmi, mind gazdálkodási szempontból a még áttekinthető méretű város ideája mellett teszi le a voksot. E ponton a lassú város, mint alternatíva jelenik meg a világváros verseny mellett: csak az idő dönti el, hogy a lakói számára melyik irányelv bizonyul hosszú távon is sikeresnek.
Mindenesetre az elnéptelenedő kisvárosok számára is igazi alternatívát (egyszersmind kitörési pontot) jelenthet egy eddig idehaza kevéssé tudatosított (bár elemeiben korántsem ismeretlen) településversenyben a CittàSlow kritériumrendszerének teljesítése.

 2213-2

Greve in Chianti egyike az első Lassú Városnak

 


A Lassú Pénz        2213-3

Az Egyesült Államokban megszületett a Lassú Pénz (Slow Money) mozgalom is. A magát a jövő gazdasági paradigmájaként hirdető projekt a helyi farmokba, gazdaságokba való befektetésre buzdít. A tagok fontosnak tartják, hogy a befektetők közvetlen kapcsolatban álljanak azzal, amibe invesztálnak, ennek érdekében összehozzák őket a termelőkkel, hogy megismerjék egymást.
Az ötletgazda Woody Tasch szerint a jelenlegi kritikus gazdasági körülmények között sokat számítanak ezek a tényezők, és állítja: a válság a mozgalom létjogosultságát fogja igazolni. A kritikus szemlélők nem annyira befektetésnek, mint inkább életérzésnek tartják a lehetőséget, így ezt csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek a szociális érzékenység fontosabb a hozamnál.


A mozgalom mindenesetre elindult, Amerika több államában, de Európában is Slow Money befektetői klubok alakultak. Ide azokat a befektetőket keresték, akik a befektetéseik egy kis részét hajlandóak voltak a mozgalom érdekeinek szolgálatába állítani. A befektetés egyáltalán nem a hozamokról szól, hanem a saját régió mezőgazdaságainak élelmiszertermelőinek megsegítéséről. Az egyik cél volt, hogy emeljék a helyi élelmiszerek részesedését az adott régióban. De ugyanúgy célként jelent meg, hogy a befektető kapcsolatot alakítson ki a támogatott élelmiszertermelővel, így közösségek alakultak ki.
A klasszikus befektető a pénzét beadja egy alapba, ahonnan ügynökök helyezik ki a tőkét oda, ahonnan a legtöbbet remélik. A befektető tulajdonképpen csak a pénzével van kapcsolatban. Itt viszont kialakult egy befektető – támogatott kapcsolat, ami keveredett az élelmiszertermelő, illetve vásárló személyes kapcsolatával.


A mozgalom rövid időn belül megszervezte magát és évente 50 millió dollár tőkét helyez ki kb. 500 kisgazdaságnak. Ezek mikro-hitelek, és ami az érdekessége, hogy a kedvezményezettek kamatmentesen kapják. A tapasztalatok ez után nagyon gyorsan rávezették a szervezőket, hogy projektek sikeressége érdekében a gazdáknak nem csak kedvezményes hitelekre, hanem komoly szakmai tanácsadásra, elsősorban pénzügyi és vállalkozási ismeretekre is szükségük van. Ezért egy lokális tanácsadói csoportokat is létrehoztak.
Mint látható nem a hozamok voltak az érdekesek, hanem a tőkekihelyezés keveredik a jól bevált, illetve a fejlett társadalmakban elvárt adakozással. Az alapító szerint rövidtávon már komoly hozadéka volna, ha a befektetések 1%-a ilyen formában kerülnének kihelyezésre.
Végezetül, ha rögtön nem is válunk a slow money támogatójává, de mindenképpen ajánlom tanulmányozni a mozgalom alapelveit.

SLOW MONEY ALAPELVEI
EGY
Vissza kell hoznunk a pénzt a földre.
KETTŐ
A túl gyors pénz, a túl nagy cégek, a túl bonyolult pénzügyek létező dolgok, ezért kell lelassítanunk a pénzünket – nem az egészet, de ahhoz eleget, hogy számítson, érezhető legyen.
HÁROM
A 20. század a „vásárolj olcsón/add el drágán" és a „gazdagodj most/adakozz később" alapelvek időszaka volt, amely egy kapitalista vállalat szerint a „vagyon legnagyobb legális felhalmozása volt a történelemben". A 21. század a „tápláló tőke" időszaka lesz, amely a teherbíró képességre, a közvagyon védelmére, a helyi identitás kialakítására, a sokszínűségre és az erőszakmentességre épül.
NÉGY
Meg kell tanulnunk úgy befektetni, mintha az élelmiszer, a gazdaságok és a termékenység múlna rajta. Össze kell kötnünk a befektetőket a lakóhelyükkel, egészséges kapcsolatokat és új tőkeforrásokat teremtve ezzel a kis élelmiszeripari vállalkozások számára.
ÖT
Örömmel fogadjuk a vállalkozók, fogyasztók és befektetők új generációját, akik megmutatják a haszonleséstől a megélhetéshez vezető utat.
HAT
Paul Newman azt mondta: „Egyszerűen úgy gondolom, hogy az életben kicsit olyannak kell lennünk, mint a gazda, aki visszarakja a termőföldbe, amit kivett". E szavak bölcsességét felismerve építsük újjá a gazdaságunkat az alapoktól, és tegyük fel a következő kérdéseket:
• Milyen lenne a világ, ha az eszközeink 50%-át a lakóhelyünk 50 mérföldes körzetén belül fektetnénk be?
• Mi lenne, ha felbukkanna a cégek új generációja, amely továbbadná a nyeresége 50%-át?
• Mi lenne, ha 50 évvel később 50%-kal több organikus anyag lenne a termőföldben?

 2213-4

 

Minden jog fenntartva, Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság, 2010
A honlap a Corvinus Támogatásközvetítő és Tőkebefektetési Zrt. támogatásával készült. Created: namedia