csütörtök, szeptember 21, 2017

Keresés

Határforgalom Csehszlovákia és Magyarország között a csehszlovákiai kommunista pártdokumentumok alapján


1988-1Horbulák Zsolt (trencséni A.Dubček egyetem) tanulmányát közöljük a szocialista  Magyarország és Csehszlovákia között átnyúló határmenti kapcsolatokról. Az országhatár, változó mértékben, ebben az időszakban is átjárható volt, és lehetővé tette a kapcsolattartás különböző módjait.  Szlovákia Kommunista Pártjának és Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1969 és 1989 között született anyagait elemezve elmondható, hogy kezdetben inkább a magyar fél gátolta a határon átnyúló kapcsolatokat. Ennek oka alacsony belső árukínálat volt, amelyet a bevásárló turizmus tovább fokozott. A 80-as években a határon menti kapcsolatok motorjává aztán egyértelműen Magyarország vált. A fő oka a gazdasági együttműködés volt, de a hátterében már megfigyelhető volt a határ másik oldalán élő magyarok iránti érdeklődés is.

 

A szocializmus utolsó időszakában Magyarországon és Csehszlovákiában a létező szocializmus két különböző formája alakult ki. A szocialista országok között talán Magyarország tért el leginkább a keleti blokkon belül általánosan alkalmazott politikai és gazdasági rendszertől, de az is tény, hogy Csehszlovákia esetében is megfigyelhetők voltak bizonyos egyedi vonások. Ezek a sajátosságok számos helyen megmutatkoztak, és formálták specifikussá az egyes országok létező szocializmusát. Az államközi kapcsolatok terén nem csak legfelsőbb vezetés viszonyára hatottak, hanem befolyásolták az alacsonyabb szintű kapcsolatokat is, többek között a kishatárforgalmat.


A valós vagy fejlett szocializmus három pilléren nyugodott:

1. A gazdaság terén kizsákmányolás nélküli termelést jelentett, miközben kétfajta tulajdon létezett, állami és szövetkezeti; a termelés tervgazdálkodáson alapult, de felhasználtak a tudományos-technikai forradalom eredményeit is.

2. A szociálpolitikai téren a munkások, parasztok és értelmiségiek osztályantagonizmus nélküli társadalmát jelentette; ez képezte az alapját az össznépi államnak, amelyben azonban mégis a munkásosztály érdekei domináltak, és ez a kommunista párt vezető szerepében mutatkozott meg.

3. Az emberi tudatot a marxizmus-leninizmus határozta meg. (Mervart 2013, 653-654)


A hivatalos ideológiától a realitás azonban jelentősen eltért. Hasonló volt a gyakorlat a szocialista integráció hangzatos jelszavával. Az egyes országos proletariátusát nem egyesíteni, hanem egymástól elválasztani akarták. A KGST-re épülő nemzetközi kereskedelem csikorogva, de azért megvalósult, ellenben kishatárforgalom, a lakossági szintű kapcsolattartás már komoly akadályokba ütközött.

1. A husáki Csehszlovákia és a fejlett Kádárizmus

1969-től Csehszlovákia egy jelentős mértékben új és egyedi korszakba ért. Az időszak általánosan használt megnevezése a „normalizáció" de úgyszintén gyakori a legfőbb vezetőről való elnevezés, a Husák-éra. A szakirodalom más megnevezéseket is ismer, mint például a „reális normalizációs szocializmus", „fejlett szocializmus" vagy csak egyszerűen a rezsim „ami itt van" vagy még hosszabban kifejezve „exportáru, amelyet a baráti hadseregeke tankokon hoztak el." (Mervart 2013, 649) A „normalizáció" kifejezés azonban érdemes megmagyarázni. A szó nem más, mint a pártpropaganda eufemisztikus megnevezése a régi rend újbóli bevezeté-sére. (Kosta 2005, 39) A régi rend alatt a szocializmust ortodox formáját értették, amely Csehszlovákiában a 60-as évek közepéig tartott. Általános elfogadott nézett, hogy az 1969 és 1989 közötti csehszlovák szocializmust számos eleme miatt joggal nevezik posztsztálinistának.


Gustáv Husák kortárs életrajzírója, Viliam Plevza, azt írja, hogy „a külföldi propaganda a Husák nevével fémjelzett politikát már abban az időben [Gusztáv Husák pártfőtitkársága és elnöksége alatt] megmerevedettséggel és a konzervativizmussal azonosította." (Plevza 1991, 143) A felsoroltak mellett a korszak leírására előfordulnak még kifejezőbb és nagyobb emocionális töltettel rendelkező megnevezések is, mint a Miroslav Kusý politológus által használt „vaskalapos neosztálinista rendszer." (Kusý 2012, 211)


A Magyarországon létezett szocializmus esetében úgyszintén sok egyéb jelzővel találkozhatunk, mint a „kommunizmus" vagy a „szocialista rendszer". Valuch Tibor (2001, 15) a következő variációkat említi: kommunista rendszer, államszocializmus, totális rend, létező szocializmus illetve szovjet típusú társadalom. Elismeri, hogy e mögött a megnevezések mögött azonos tartalom rejlik.
Nem kevésbé érdekes, miként nevezik meg azt a harminchárom évet, pontosabban annak „érett korszakát", amikor az ország élén Kádár János állt. Nagyon sok szakkifejezés és általános megnevezés terjedt el, a leggyakoribb talán a „Kádár-rendszer". A politikus neve által fémjelzett időszakra mindazonáltal találóbb jelzők is születtek, ilyen a „fogyasztói szocia-lizmus", a „létező szocializmus Kádár-korszakbeli deformációja", a „gondoskodó szocialista jóléti állam" vagy egyszerűen gulyáskommunizmus. (Valuch 2005, 361, 364) Berend T. Iván (1999, 259) még hozzáteszi a szintén sokatmondó fridzsiderszocializmus jelzőt is. Meg kell még említeni a több helyen használt puha diktatúra szókapcsolat. Legvégül érdemes megjegyezni azt is, hogy az akkoriban élt ember úgyszintén a korra jellemző módon élt, hogy még rá is kialakult egy erre utaló jelző, mégpedig a „homo kadaricus". (Huszár 2003, 258)
A fentebb felsorolt jelzők és megnevezések arra is utalnak, hogy a szocialista korszak kései szakaszának egyik legfontosabb össztársadalmi kérdése az volt, hogy az adott ország vezetése milyen mértékben volt hajlandó biztosítani az egyéni szabadságot, azon belül is a jólétet, a fogyasztói szabadságot, illetve arra, hogy milyen lehetőségek voltak az egyéni boldogulásra, pontosabban a vagyonszerzés, a meggazdagodásra. Az ismertetett megnevezések egyértelműen arra utalnak, hogy erre Magyarországon voltak a jobb feltételek.


A valóság értelemszerűen ettől árnyaltabb volt. Az mindenképpen igaz, hogy Csehszlovákia és Magyarország a gazdagabb szocialista országok közé tartozott. A szocializmus ideje alatt a keleti blokkon belül a családok életszínvonala ebben a két országokban volt a legmagasabb. Első sorban a zöldség- és gyümölcs ellátás volt megfelelő, a többi szocialista országhoz viszonyítva itt nem volt sorbanállás. A családi költségvetésben az élelmiszerekre fordított összeg itt voltak a legalacsonyabb, fele-harmada az összkiadásoknak. Emellett ter-mészetesen a fogyasztási cikkek vásárlása is megugrott. További hasonlóság az oktatás színvonalában figyelhető meg. (Berend 1999, 247) A következő táblázat néhány mutató alapján próbálja meg összehasonlítani a 70-es és 80-as évek magyar és csehszlovák jóllétei rendszerét:

1988-2
Forrás: 1-5: Romsics 2005, 481 o.; 6-9: Průcha – Urban 1989, 235, 237, 238 o. Megjegyzés: 1 1971-1975, 2 1976-1980, 3 1981-1985

A táblázat jól szemlélteti, hol volt a két ország előnyben vagy hátrányban. Talán az lehet meglepő, hogy a gázellátás terén Magyarország ilyen fölényre tett szert, azt viszont már kevésbé, hogy a háztartási gépek esetében magasabb a penetráció, illetve hogy az üzemben tartott személygépkocsik számában lemaradt. Jól megfigyelhető az élénkebb kiskereskedelmi forgalom és fogyasztás, de a pénzromlás egyre gyorsuló üteme is.
Hasonlóképpen jelentősebb különbségek voltak megfigyelhetők Magyarország és Csehszlovákia társadalmi fejlődése között is. Az előbbire leginkább a nagyobb szabadság volt a jellemző. Mindkét ország egyformán törekedett a jólét fenntartására is, ezt azonban Magyarország egyre inkább külföldi forrásokból tudta biztosítani. Közös volt emellett az, hogy akárcsak 1956 Magyarországon, úgy 1968 Csehszlovákiában jelentős társadalmi változásokat okozott. Noha az utóbbi esetében erőszak sokkal kevésbé volt jelen, ellenben a lakosság szélesebb rétegeit érintette (Horbulák 2015). A két ország fejlődést nagyban befolyásolta a diktatórikus hatalom vezetője is. Kádár János és Gustáv Husák politikai nézetei és jelleme jelentősen különbözött egymástól. Nem véletlen, hogy személyesen is ritkán találkoztak. A Prágai Tavasz időszakában Kádár egyértelműen kiállt Alexander Dubček mellett, így értelemszerűen Husákkal már nem tudott jó kapcsolatot kialakítani. Nem meglepő hát a két ország a fentebb leírt módon jelentős eltérő módon fejlődött. (Horbulák 2016) Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a lakossági kapcsolattartást inkább Prága akadályozta volt.

2. 1969 és 1989 között született magyar vonatkozású csehszlovák pártdokumentumok

Az életszínvonal és életminőség, illetve külkereskedelem összehasonlítására a statisztikán kívül több egyéb lehetősége is van. Így volt ez már a 70-es – 80-as években is. A következő tanulmány pártiratok alapján kísérli meg bemutatni, hogy miként tekintett az adott időszakban az egyik ország lakossága a mások országban levő árukínálatra, illetve milyen eredményt hoztak a párt által elkészített árösszehasonlítások. Ezen felül vizsgálni fogom, hogy az államközi kapcsolatok szintjén miként vélekedtek a kishatárforgalom jelentőségéről. Tekintettel arra, hogy a levéltári kutatás a Szlovák Kommunista Párt (a későbbiekben SZLKP ) és Csehszlovákia Kommunista Pártja (a továbbiakban CSKP) irataira épülnek, ezért az eredmények a fogyasztási és vásárlási szokások tekintetében nagyobb mértékben vonatkoznak a volt csehszlovák állampolgárokra. A kutatásnak elméletileg nincs nemzetiségi vonzata, ennek ellenére joggal lehet feltételezni, hogy vizsgált probléma nagyobb mértékben érintette a volt Csehszlovákia magyar nemzetiségű lakosait. A tanulmány reményeim szerint adalékul szolgálhat a csehszlovák-magyar határ menti kapcsolatok, kishatárforgalom, a bevásárló turizmus, de akár a korszak hangulatának a jobb megismeréséhez. Az írásomban a kor dokumentumaiban alkalmazott CSSZSZK – Csehszlovák Szocialista Köztársaság, az MNK – Magyar Népköztársaság és a Kčs – csehszlovák korona rövidítéseket fogom használni.

2.1 A csehszlovák-magyar kishatárforgalom a husáki érában az SZLKP iratai alapján

A kishatárforgalmat érintő dokumentumok legnagyobb része az idegenforgalmat érintő kérdésekkel foglalkozik. Egy 1979-ben datált irat szerint tekintettel a nagy érdeklődésre, nincs elég forint. Az 1976-os 32 millió koronás csehszlovák passzívum 1978-ra 250 millióra nőtt. „A magyar oldal számára a CSSZSZK állampolgárainak a beözönlése nyomást jelent a magyar belföldi piacra, ezért a forinteladás túllépte a keretet. Az 1979-es évre a Magyar Nemzeti Bank a Csehszlovák Állami Bank részére 800 millió koronában állapította meg a határt, vagyis 1978-hoz képest a 400 millió forinttal kevesebbet. [...] Ezért 1979. január 1-ével a csehszlovák állampolgárok napi forintkeretét 400-ról 250-re csökkentette." Úgy tervezik, hogy az átutazások esetében teljesen eltörlik az átváltást, ill. a turistaszezonon kívül csökkentik a limitet.
A turizmushoz kapcsolódó további dokumentum a párkányi Simon Júda vásárral összefüggésben született. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy a 80-as években a vásár hétvégéjén Budapest és Párkány között még különvonatokat is indítottak. A jelentés szerint az adott héten 16 ezren mentek ki és 80 ezren jöttek be az országba, főleg Párkányban a vásár miatt. Csehszlovákiából Magyarországra leginkább a következő árufajtákat vitték ki: cukor, rizs, halkonzerv, tartós pékáru, sör, papír- és drogériai áru, gyerekruha, alsónemű, harisnyaáru, cipő, takaró, használati üvegtárgyak, szerelési és építési anyag stb. A 2. sz. melléklet 3555 magyar és 2000 csehszlovák állampolgár ellenőrzésének az eredményét sorolja fel. Az irat tartalmazza még az osztrák, lengyel és szovjet határon történt eseményeket is, de a csehszlovák-magyar határon történtek leírása a leghosszabb.
A magyar-csehszlovák határral kapcsolatban azonban található egy érdekesebb in-formáció. Az irat arról tájékoztat, hogy mind a magyar, mind a csehszlovák vámosok részéről betartják az utazók szigorított ellenőrzésének parancsát. A szigorítás okáról a dokumentum nem tudósít. Az MNK lakosai leginkább cukrot, rizst, déli gyümölcsöt, halból készült termékeket, sört, lábelit, textilanyagot, gyerekruhát, sportcikkeket motorgépjárművek alkatrészeit, porcelán- és kerámiatárgyakat illetve játékokat visznek át a határon. Az MNK-ban a CSSSZK polgárai általában kozmetikai áruk, étolaj, kakaó és a mosószerek után érdeklődnek. További információ, hogy a magyar fél az éves forintlimit hajlandó 800 millióról 1 milliárd forintra emelni. Ezzel a megegyezéssel véget ért az az állapot, amikor a csehszlovák állampolgár számára a forintkeret kimerülése miatt ún. rubelkereten keresztül közvetlenül Magyarországon kellett beszerezniük a forintot. A magyar fél az ilyen átváltást erősen gátolta, mégis elég koronát tudott beszerezni, hogy saját állampolgárainak csehszlovákiai kiutazásaik esetére két évre biztosítsa a devizát anélkül, hogy a Csehszlovák Állami Banktól kérjen segítséget.
A magyar fél ezt a helyzetet további csehszlovák áruszállítással kívánta megoldani, noha a Koordinációs jegyzőkönyv szerint 1981 és 1985 között a magyar turisztikai aktívumot csehszlovák tranzitaktívummal kell kiegyenlíteni. 1981 novemberétől a Magyarországra való utazást fel kellett függeszteni. 1982-ben a forintkeretet 1,1 milliárdra kell emelni, de az utazási korlátozásokat ennek ellenére továbbra is fenn kell tartani, leginkább a 3 napot nem meghaladó egyéni utazások esetében.
A legérdekesebb talán ennek a dokumentumnak a 9. oldala, egy hangulatjelentés a határokról. A dokumentumban négy ember véleményét közlik, amelyek azonban ceruzával át vannak húzva: „Alexander Bernárd szádellői pap dicséri az MNK jelenlegi politikáját és kritizálta a CSSZSZK politikáját vallási és nemzetgazdasági téren. Tótgyarmat községben az a hír kezdett elterjedni, miszerint a forint a koronához képest 100 a 120-hoz arányra erősödik. Štefan Mišelek magyar állampolgár csehszlovákiai látogatása során elmondta, hogy a CSSZSZK és az MNK között tárgyalások kezdődnek az 1982-es év turistautak valutakeretét illetően. Ján Parajoš, a Kelet-szlovákiai Vasmű hideghengerművének operátora, dicsérte az MNK politikai rendszerét, és azt mondta, hogy hasonló fog eljönni a CSSZSZK-ba is."
Már a rendszerváltozás környékén született meg az az anyag, amely a magyarországi és a csehszlovákiai kiskereskedelmi árakat hasonlította össze. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi és Turisztikai Minisztériumának a határozata alapján Győrben megvizsgálták bizonyos termékek árát. A kiemelések az eredeti szövegből származnak. „A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják, mennyire éri meg illetve nem éri meg a magyar polgároknak a CSSZSZK-ban vásárolni. Az, hogy ár mennyire kedvező, ún. árkedvezőségi mutatóval van kifejezve, vagyis a külföldi kiskereskedelmi ár aránya az MNK-ban Ft-ban át van számolva a CSSZSZK-beli kiskereskedelmi árakra Kčs-ban. Ha a mutató nagyobb, mint 100,0, az adott áru megvásárlása tekintettel a kurzusra és a kiskereskedelmi árszínvonalra a CSSZSZK-ban a magyar turisták számára kedvező. Ha a mutató kisebb, mint 100,0 az adott áru megvásárlása tekintettel a kurzusra és a kiskereskedelmi árszínvonalra az MNK-ban a csehszlovák állam-polgárok számára kedvező.
Az alkalmazott kurzus 1 Ft = 0,45 Kčs volt.
A kiskereskedelmi árak felmérése a következő árucsoportok esetében valósult meg: Élelmiszer
- hús és hústermékek
- tejtermékek
- zöldség és gyümölcs
- italok
- egyéb termékek.
Nem élelmiszer jellegű áru
- textil és ruházat
- lábbeli és bőráru
- háztartási áru
- drogéria
- ékszer.
Az élelmiszeráruknál alapjában véve valamennyi tétel esetében az MNK árszintje magasabb volt a CSSZSZK-ban található áraknál. Alacsonyabb árszint az MNK-ban legfeljebb bizonyos alkohol és valamennyi Pepsi Cola, Perla a Mirinda (az MNK-ban Schwepes) típusú alkoholmentes ital esetében fordult elő. Jelentősebb mértékben különbözik a görög és a kubai narancs ára. A CSSZSZK-ban megközelítőleg azonos szinten van (14,- ill. 12,- Kčs), az MNK-ban a görög narancs ára 3,5-szer drágább, mint a kubai. A többi élelmiszer esetében a kiskereskedelmi árszínvonal az MNK-ban a napraforgóolaj és a szemes NESCAFE esetében alacsonyabb.
A nem élelmiszer jellegű áruk esetében a megfigyelt tételek esetében az árszint az MNK-ban úgyszintén magasabb. Ez leginkább a textil- és ruházati áruk esetében mutatkozik meg, ahol a kiskereskedelmi árak 1,5, sőt, 2-szer magasabbak, mint a CSSZSZK-ban, a lábbelik esetében 3-szor, 4-szer magasabbak, mint a CSSZSZK-ban. Az MNK-ban a szórakoztató elektronika esetében a kiskereskedelmi árak csak a hordozható rádiómagnók, porszívók és az elölt tölthető automata mosógépek esetében alacsonyabbak. A drogériai áruk esetében az MNK-ban csupán a tisztasági betétek és a betétek drágábbak. A kiskereskedelmi árak alacsonyabbak a samponoknál és a szappanoknál. A kisáruk esetében a kiskereskedelmi árak leginkább a toalettpapír, a szalvéták és a papír zsebkendők esetében különböznek. A játékoknál a LEGO 2-3-szor drágább az MNK-ban, mint a CSSZSZK-ban. Nagy a különbség a BMX 30-as gyerekkerékpárok kiskereskedelmi áránál: az MNK-ban 3-szor drágább, mint a CSSZSZK-ban. Az ékszereknél az MNK-ban lényegesen olcsóbbak a digitális órák, mint a CSSZSSZK-ban.
A felmérésből kiviláglik, hogy tekintettel az utóbbi időben az MNK-ban történt széles kiskereskedelmi ármódosításokra a csehszlovák korona és a forint árfolyama nem felel meg az MNK és a CSSZSZK kiskereskedelmi árszínvonalának."

2.2 A CSKP csehszlovák-magyar határforgalmat érintő dokumentumai

A csehszlovák-magyar határforgalommal értelemszerűen országos szinten is foglalkoz-tak, a témáról ezért maradt fenn dokumentum a CSKP dokumentumai között is. A prágai központ irata magyarországi vonatkozási iratai két fondban találhatók, az egyik neve fond CSKP – KB 1945-1989, Prága Elnökség, a másiké CSKP Központi Bizottság Gustáv Husák 1945-1989.
A téma Fock Jenő 1973. február 14-iki látogatásán is felmerült. A dokumentum Fock részéről tartalmaz egy érdekes megjegyzést. A Minisztertanács elnöke szerint meg kell oldani a munkaerőcsere kérdését. A munkaerő mozgása miatt a CSZSZK és az MNK közötti ún. kishatárforgalom övezetét 15-ről 50 km-re kellene bővíteni.
A turizmus kérdéskörét szintén országos szintén rendezték. 1981. november 25-én a csehszlovák kormány tárcaközi megbeszélést tartott. Ennek témája az volt, hogy a magyar vezetés arra kérte Csehszlovákiát, hogy a „CSSZSZK gátolja meg az MNK-ba érkező csehszlovák turistákat abban, hogy felvásárolják a magyar belső piacon elérhető árukat." November 30-án Rohlíček és Marjai miniszterelnök-helyettesek Győrben találkoztak. A csehszlovák fél a következő érvrendszerrel készült a tárgyalásokra:
- a turisztika kétoldalú, a magyar turisták ugyanúgy vásárolnak a CSSZSZK-ban, az ará-nyok a nyári turistaszezont kivéve azonosak,
- a bevásárló turizmus ellen közös akciókat kell végrehajtani, és a CSZSZSZK is fog vámellenőrzéseket végrehajtani,
- intézkedéseket kell foganatosítani a rövid távú bevásárló turizmus ellen,
- Csehszlovákia turistairodáin keresztül korlátozza a szervezett rövid távú utakat,
- az utazási irodák számára csökkentik a gázolaj-kiszabatot 20%-kal a közösségi, 30%-kal a vállalati közlekedés esetében,
- a társadalmi szervezeteket újra figyelmeztetik, hogy ne szervezzenek bevásárló uta-kat.
A résztvevők kijelentették, hogy mindez kevés lesz, de a csehszlovák oldal megmutatja, hogy foglalkozik a kérdéssel. A találkozóból a csehszlovák következőket lehet levonni
a) Forint kiszabat: Csehszlovákia turistakerete évi 800 mil. Ft., és az összeget Magyarország nem hajlandó emelni;
b) 30 rubeles váltás: 1973-as megállapodástól, most sokat használják, jó lenne meg-szüntetni.
A csehszlovák-magyar határ aktuális helyzete a következő: az MNK 1981. november 23-tól szigorú vámellenőrzést vezetett be. A csehszlovák állampolgárokat szórólapon tájékoztatják arról, mit tilos kivinni. A dokumentum tartalmaz egy három és fél oldalas listát az nem engedélyezett árukról.
A dokumentum egy rövid helyzetjelentéssel végződik. Ebben a legérdekesebb a hosszú várakozás említése Oroszvárnál, Komáromnál és Medvénél. Ennek oka a „magyar vámszervek az utazó (beleértve a gyermekek) hosszantartó alapos vizsgálata, amely során szigorúan betartattak valamennyi magyar vámszabályt, [...]. Nem engedték be továbbá azokat az árukat, amelyeket a csehszlovák állampolgárok a 30 rubeles keretben váltott forintért vásároltak. Ezeket az árukat elvették tőlük, akárcsak a tegnapi napon, bármilyen igazolás nélkül.
Noha a magyar vámszervek a csehszlovák állampolgárokkal szemben úgy viselkedtek, mint más utasokkal szemben, a vámvizsgálat idején a konfliktusokat megpróbálták kerülni, az intézkedéseket illedelmesen foganatosították, polgáraink a nemtetszésüket és elkeseredésüket mégis hangosan nyilvánították ki, és részükről sor került szidalmazásra továbbá az áru megrongálására. Ezt a helyzetet az is okozta, hogy a hosszú várakozás okán az autóbuszok üzemanyaga fogyóban volt, így nem lehetett bennük fűteni (az autóbuszokban gyakran kisgyerekek is voltak).
A csehszlovák állampolgárok a mi vámszerveinknél folyamodtak felvilágosításért mi is történik valójában, és kérték, hogy az említett tényeket jelentség a csehszlovák felsőbb szervek felé."
Ez a kérdés nemsokára ismét napirendre került. Az iratok között nyilván van tartva egy dokumentum, amely Puja Imre külügyminiszter 1982. áprilisi pozsonyi találkozóján tett javaslatát tartalmazza a Csehszlovák-Magyar Kétoldalú Határ Menti Egyezmény módosításáról. A határ menti sáv a 15 km-es zónán belül élőkre vonatkozik. A magyar fél azzal érvel, hogy más szocialista országokkal a modernebb 20 km-es övezet és több határátlépés van érvényben. Jugoszláviába évi 8 átlépés lehetséges, Romániába 12, miközben egy út 10 napig tarthat. Az MNK szerint a könnyítés kölcsönösen növelné a látogatások számát. Magyarországon szabad szombat van, ami növeli az utazási kedvet. Könnyítéséket kellene tenni a pénzváltásnál is. Az 1962-ben kötött egyezmény évente csak egy átlépést engedélyez
A magyar törvénymódosítás csak a határsávban élőket segítené, a csehszlovák viszont Csehszlovákia egész területén élőkre vonatkozna.
A minimális ellátásról szóló 1982. március 30-iki egyezmény meghatározza, hogy a minimális mennyiségű devizával való ellátás nem vonatkozik a határ menti forgalomban résztvevő turistákra. A csehszlovák fél határozottan elutasította a magyar fél azon javaslatát, hogy szélesítsék ki a kivételek körét a rokonlátogatásokra.
A csehszlovák javaslat az, hogy a turizmus minden csehszlovák állampolgárt érintő fejlődését óhajtja, nem csupán a határ menti régióét. A magyar javaslattal kapcsolatban alkotmányos problémák merülnek fel, a nem a határ mentén élők diszkriminációja. Az egyezmény és a gyakorlat alapján a határ menti régió lakosai gyakrabban utazhatnak mint évente egyszer, és Csehszlovákia emberiességi szempontokat is figyelembe vesz, ezért az 1962-es egyezményt nem kívánja módosítani.
Az idegenforgalom problémájával Lázár György 1983-as csehszlovákiai látogatásakor is foglalkoztak. Lázár megemlítette, hogy a kölcsönös turizmusnál mindkét ország a szervezett formát részesítette előnyben, ami szerinte helyes. Mégis akadnak gondok. Lázár megemlítette a kishatárforgalom könnyítését. A magyar oldal számára ugyan nem prioritás, de a csehszlovák oldalt arra kérte, szenteljen ennek figyelmet. Emlékeztette partnerét, hogy a két ország úttörője volt a turizmus megkönnyítésének. Jó, ha a két ország lakossága kapcsolatban van, együttműködnek és segítik egymást, többek között a mezőgazdasági munkákban. Štrougal válaszában kijelentette, hogy kishatárforgalmat illető törvény módosításával kapcsolatban egyelőre nem tud se pozitív, se negatív választ adni. A gyakorlatban operatív módon, törvényi módosítás nélkül is lehet cselekedni, hiszen ez évi egy útnál többet is engedélyez.
Csehszlovákia és Magyarország közti határforgalom jelentőségét méltatta Marjai József Minisztertanácsi alelnök Peter Colotka miniszterelnök-helyettes 1984. július 13-iki látogatásakor. Marjai sok egyéb mellett hangot adott azon véleményének, miszerint a közvetlen kapcsolatokat ott kell felhasználni és fejleszteni a kapcsolatokat, ahol legközelebb vagyunk egymáshoz, mint például a határ menti övezetekben. Ennek a megalapozottságát mutatja a kishatár menti kereskedelem, a kereskedőházak együttműködése. A termelő vállalatok, szövetkezetek stb. közti kapcsolatok színvonalát emelni kell. Colotka erre, kissé sematikusan, az válaszolta, hogy a hosszú határ – a múlttal ellentétben – összeköt. A testvéri kerületek és járások, kulturális, gazdasági és társadalmi szervezetek között nagyon élénk a kapcsolat.
A kishatárforgalom, kissé élesebben, 1985 szeptemberében képezte vita tárgyát Gustáv Husák és Kádár János között. A találkozóhoz a csehszlovák fél számára készült egyik kísérő anyag úgy értékeli a magyarországi helyzetet illetve álláspontot, hogy semmilyen probléma sincs, korábban bizonyos jelenségek megzavarták a kapcsolatokat (turizmus, Bős-Nagyamaros, az új csehszlovák iskolatörvény értelmezése, különböző vélemények a kapitalista országok vezetőivel fenntartott kapcsolatokra). A magyar felet nem elégíti ki csehszlovák válasz a kishatárforgalom kiszélesítésére, ezért újra fel fogja vetni. Azzal érvel, hogy a többi szomszédos országgal ezt sokkal nagyvonalúbban kezelik. Magán a találkozón a kivonat szerint azonban ez téma nem jelent meg.
A kishatárforgalom kérdésköre végül egy 1986-os magyarországi találkozón merült fel, igaz, csak nagyon marginálisan. Az együttműködés számos összetevője és lehetősége mellett a dokumentum összeállítója mintegy mellékesen megemlíti, hogy magas dinamika valósul meg „a belkereskedelem, szövetkezeti gazdálkodás és a határ menti kereskedelem területén, ahol a fogyasztási áruk kölcsönös cseréje valósul meg."

Összegzés

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Titkársága 1969 és 1989 közötti dokumentumainak magyar vonatkozású anyagai túlnyomó többségében a szlovákiai magyarság kérdésével és a történelmi problematikákkal foglalkoznak. A Titkárság semmilyen gazdasági jellegű kérdést sem tárgyalt, ilyen témájú dokumentumok csak az Elnökség iratai között találhatók. Ezzel szemben a prágai központ anyagai nagy mennyiségű magyarországi vonatkozású iratot tartalmaznak szerteágazó témákban. Ezek között arányait nézve kicsi, ellenben számukat tekintve mégsem elhanyagolható mennyiségben foglalkozik a határ melletti kapcsolatokkal.
A bemutatott dokumentumok plasztikusan mutatják be az államközi kapcsolatok egy érdekes szegmensét. Jól ábrázolják a kommunista országok politikai, társadalmi és gazdasági életét, azokat a nehézségeket, amelyekkel a kor lakosságának szembe kellett néznie, legfőképpen a szabadságjogok tekintetében. Az valójában törvényszerű, hogy egy diktatúra gátolja lakosainak mozgását, de az is, hogy egy hiánygazdaságban a bevásárló turizmus sem kívánatos jelenség. A dokumentumok tartalma jelzi, hogy ezeket az állapotokat a lakosság nehezen viselte.
A húsz éves időszak alatt azt is észrevehető, hogy idővel változás állt be. Amíg a csehszlovák oldal megmarad a gátló-semleges állásponton, addig a magyar oldal a gátlóból a támogató helyzetbe mozdult. Ennek oka alapvetően gazdasági volt. A felbomlóban lévő kommunista gazdasági rendszer egyre nagyobb teret engedett ez egyéni kezdeményezésnek, és ennek már az országhatár sem szabott gátat. A csehszlovák tartózkodás mögött nemzetiségi okok is meghúzódtak, ezt azonban a Magyarország a 80-as évek közepéig nem érzékelte. Nem tudatosította ugyanis, hogy a szlovákiai magyarok részéről bevásárló turizmusnak jelentős nemzetmegtartó ereje is van.

Irodalom

Berend T. Iván (1999): Terelőúton. Vince Kiadó, Budapest
Cseh Nemzeti Levéltár, Csehszlovákia Kommunista Pártjának iratai, Központi Bizottság fond, Gustáv Husák fond
Horbulák, Zsolt (2015): Spoločenský vývoj v Maďarskej ľudovej republike a Československej socialistickej republike v rokoch 1968 až 1989. Politologické fórum. 4. évf. 1. sz. pp. 23-45.
Horbulák, Zsolt (2016): János Kádár as an Economic Reformist and Gustáv Husák as an Antireformist. Slovak Journal of Political Sciences. 16. évf. 1. sz. pp. 1-15.
Huszár Tibor (2003): Kádár. 2. kötet. Szabad Tér Kiadó, Kossuth Kiadó, Szekszárd
Kosta, Jiří (2005): K historii a koncepci československé ekonomické reformy v letech 1965–1969. Acta Oeconomica Pragensia. 13. évf. 3. sz. pp. 27-47.
Kusý, Miroslav (2012): A magyarkérdés Szlovákiában. Kalligram, Pozsony
Mervart, Jan (2013): „Reálný socializmus" rané normalizace , kontinuita ši diskontinuita. Michálech, Slavomír – Londák, Miroslav et al. (szerk.): Gustáv Husák, moc politiky, politik moci. Veda, Bratislava. pp. 649.660.
Plevza, Viliam (1991): Vzostupy a pády. Gustáv Husák prehovoril. Tatrapress, Bratislava
Průcha, Václav – Urban, Luděk et al. (1989): Hospodársky vývoj evropských zemí RVHP. Svoboda, Praha
Romsics Ignác (2005): Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest
Szlovák Nemzeti Levéltár, a Szlovákia Kommunista Pártjának iratai, Elnökség, Titkárság
Valuch Tibor (2001): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris, Budapest
Valuch Tibor (2005): A „gulyáskommunizmus". Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák tévhitek a 20. századi magyar történelemből. Osiris, Budapest

Minden jog fenntartva, Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság, 2010
A honlap a Corvinus Támogatásközvetítő és Tőkebefektetési Zrt. támogatásával készült. Created: namedia